Leírtam egyszer már kicsit részletesebben is, most azt is ideteszem:

"Nézzük a memória két állapotát két különböző pillanatban:
a. rendezetlen.
b. van benne egy speciális rend.
Képzeljük el a kettő közötti két átmenetet:
1. Az a. pillanatban rendezetlen memóriában a külvilág a. pillanatban érvényes mintázata lenyomatot hagy, s létrejön benne a b. pillanat speciális rendje.
2. A b. pillanatban speciálisan rendezett memóriában a külvilág b. pillanatban érvényes mintázata lenyomatot hagy, s eltűnik belőle a speciális rend, létrejön egy rendezetlenség.
Az 1. tekinthető a memóriaírás, a 2. a törlés vagy felejtés modelljének. Az utóbbi számtalan különböző módon és végeredménnyel lejátszódhat, nem kell hozzá speciális mechanizmus, az íráshoz viszont egy rendezetten működő szerkezetre van szükség. Ami a környezet rendjét (annak egy részét) képes átvinni a memóriába. Reális rendszereknél ez a folyamat nem valósítható meg energiabefektetés nélkül, pontosabban, a folyamat működtetése céljából a rendszeren átfolyatott energia egy része disszipálódik, azaz magasabb entrópiájú hővé alakul. Így a teljes zárt rendszer (memória+írómechanizmus+külvilág) összes entrópiája a b. pillanatban magasabb kell legyen, mint az a.-ban. (Miközben persze a memória saját entrópiája alacsonyabb b.-ben, mint a.-ban.)

Eddig szándékosan nem beszéltem arról, hogy az a. vagy a b. állapot (pillanat) a korábbi. Ám a fentiek szerint az 1. folyamat, vagyis a memóriaírás, csak a teljes rendszer alacsonyabb entrópiájú állapotában kezdődhet, Ezért a mi ismert világunkban, ahol a zárt rendszerek összes entrópiája az időben nő, csak a múlt lenyomataira emlékezhetünk."