"Na de a 'makacs illúzió' tudatunk miért mindig a növekvő entrópia irányában lépeget?

Ha ugyanis létezik permanens módon az univerzum többi kvantumállapota, elvileg visszafelé is haladhatnánk."

Mert az az agybeli folyamat, amit mi "emlékezésnek" hívunk, vagyis ami számunkra kijelöli, megjeleníti a "múlt" irányát az időtengelyen, az szükségszerűen munkavégzéssel jár, tehát összességében egy kicsit mindig növeli a világ (memóriánk+annak teljes környezete) entrópiáját. Egy memóriába való bejegyzés ugyan egy rendrakás a memóriában, vagyis annak saját entrópiája csökken a bejegyzéssel, de ez csak a környezet ennél nagyobb entrópianövekedése révén lehetséges (csak így fér össze a termodinamika második főtételével).

Tehát a bejegyzési folyamat abban az időirányban történik, ami szerint számolva a bejegyzés előtti múltban a világ (memória+környezet) entrópiája alacsonyabb mint a bejegyzés utáni jövőben. Ergo: a memóriánk mindig a világ alacsonyabb entrópiájú állapotáról tud információt beépíteni magába, pontosan ez jelöli ki számunkra, hogy merre van a múlt. Míg a jövőnk az entrópianövekedés irányában található.