Az a lényeg, hogy szupernovákat használtak az Univerzum tágulási sebessége változásainak a kimutatására, méghozzá az 1A típusú szupernovákat, amelyek kb. azonos nagyságú robbanást produkálnak, mivel a fehér törpe sokáig anyagot vonz magához a társcsillagától, és amikor ezzel a tömege eléri a Chandrasekhar-határt (kb. 1,4 naptömeg), akkor robban, azonos energiával, azonos abszolút fényességgel, így "standard gyertya"-ként használható az Univerzumban nagy távolságok mérésénél. (Két fehértörpe összeolvadásánál a szupernova valamivel kisebb energiával sugároz, de az eldönthető spektroszkópiával, hogy mi volt az 1A robbanás oka.)

De a távolságmérés mellett a szupernova vöröseltolódásának a mértéke is kimutatható (a spektrum ismert emissziós és abszorpciós vonalainak helyéből), és ebből kimutatható az is, hpgy az Univerzum tágulásának a sebessége hogyan változott időben.