Tegnap megnéztem a Vígszínház Házi színpadán a "Vándorkutya" című darabot. Természetesen nem egy élő kutyáról van szó, hanem egy olyan plüssről, ami az ovis gyerekek között vándorol, és így kerül átmenetileg a különböző családokhoz. A sztori arra épül, hogy ez a kutya sok mindennek lesz  ez által tanúja, azaz olyan titkok hordozójává is válik, amiket amúgy szívesen rejtegetnek mások előtt ezek a családok.

Csakhogy a szülők egyike meghív magukhoz vendégségbe 2 másik családot. Az egyik család demens nagymamája (Halász Judit, szenzációsan!) is beállít a vendégségbe, és magával hozza a plüsskutyát, amitől mindenki megrémül, hogy az most őszinteségre készteti őket, hiszen a kutya mindent tud róluk! És valóban, le is leplezik a párok egymást és magukat is.

Szerencsém volt: se oda-, se hazafelé ott nem esett az eső, amerre mentem, miközben randa fekete felhők voltak mindenfelé. Jó lenne így megúszni a többi előadást is, ahová jegyeket vettem.