+1 

Pont ugyanezt teszem én is. Három  éve nem teszem be a lábam oda. 
Nekem olyan élmények kellenek, amikor Iváncsik Gergő rohan vissza és vetődve kiüti a labdát az üres kapunk elől. Ahol, ha külföldi játékosról van szó, egy Terzic szívvel-lélekkel védekezik, és büszke arra, hogy hol játszik. Nekem nem kell egyiptomi, aki nem vetődik egy BL negyeddöntő meccsen. Amatőr szar lett ez az egész, ráadásul szív nélkül. Ezekhez a játékosokhoz, edzőkhöz, vezetőkhöz nem lehet kötődni, mert nem azonos az érzésünk ezzel a klubbal kapcsolatban. Zsoldosok, túlélők, és önző emberek.