"A jelenlegi teológiai álláspont szerint a pokol inkább állapot mint hely, és nem az a hely, ahol az örök boldogság állapota leledzik. De - és ez is elképzelhető - lehet, hogy nagyon hasonlít a mai világra, amelyben mindenünk megvan, ám ami van azt hamar megunjuk, és még jobb és még több kell, mind a kényelemből, mind az élvezeti eszközökből, és mégis (talán éppen ezért) boldogtalan mindenki. Boldogtalan, mint egy drogos, akinél a drogja már nem használ, és egy újabb, még erősebb drog kell, ami megint csak egy ideig megfelelő.

Vannak akik szerint meg a pokol azonos a Nirvána állapotával, amely meg nem más mint a Nemlétezés. A jelenlegi létünkhöz képest ez valóban pokol, mert nem marad belőlünk semmi, semmire sem emlékezünk, s az egész létünk számunkra felesleges volt, akár meg se születtünk volna."

.

Szerintem a pokol az örök szenvedés helye, a mennyország meg az örök boldogságé, ez nem hiszem, hogy változott volna az utóbbi párezer évben.

A boldogságnak nem a nem létezés az ellentéte, nem is a boldogtalanság, és nem is az unalom, hanem a kibírhatatlan, fájdalmas (testi és lelki) szenvedés, amibe mégsem hal bele (ami neki menekülés lenne) a szenvedő, hiszen már meghalt, és így az örökké tart a számára.