Minden elképzelhető!

 

A középkorban százával gyártottak olyan elméleteket, hogy mi lenne, és milyen lenne mind a menyország, mind a pokol. Persze azok a középkori elmeszinteknek felelnek meg, ahol is pl. a csillagászatban - anélkül, hogy a Furier transzformációt ismerték volna - a geocentrikus világnézetben a bolygópályákat az epiciklusokkal szinte halálpontosan meg tudták közelíteni (ezért váratott magára Kopernikusz, akinek a körpályái eléggé pontatlanok voltak).

 

De mára már a civilizációnk oly magasra fejlődött, s oly szédítően rengeteg tudásanyag halmozódott fel (melyben alkalmasint akár Einsteint is csípőből tagadjuk - mert miért ne), hogy egy árnyékból előbukkanó bölcsnek miért is ne lenne igaza. Hiszen a képzeletet senki sem tudja cáfolni, és minden elképzelhető.

 

A jelenlegi teológiai álláspont szerint a pokol inkább állapot mint hely, és nem az a hely, ahol az örök boldogság állapota leledzik. De - és ez is elképzelhető - lehet, hogy nagyon hasonlít a mai világra, amelyben mindenünk megvan, ám ami van azt hamar megunjuk, és még jobb és még több kell, mind a kényelemből, mind az élvezeti eszközökből, és mégis (talán éppen ezért) boldogtalan mindenki. Boldogtalan, mint egy drogos, akinél a drogja már nem használ, és egy újabb, még erősebb drog kell, ami megint csak egy ideig megfelelő.

 

Vannak akik szerint meg a pokol azonos a Nirvána állapotával, amely meg nem más mint a Nemlétezés. A jelenlegi létünkhöz képest ez valóban pokol, mert nem marad belőlünk semmi, semmire sem emlékezünk, s az egész létünk számunkra felesleges volt, akár meg se születtünk volna.