Hmmm ... Az igaz hogy a Rákóczi gyerek jól odaérez néha a dolgokra ( gondolom rá gondolsz ) de szvsz nem biztos hogy ilyen "kemény" előképzettség kell a dologhoz, valamiféle empatikus viszony viszont mindenképp, csak ennek a gyors és hatékony felépítése a művészet úgy, hogy relative nagyon keveset tudsz a személyről.
A szociológiai metszet amit mondtál teljesen helytálló : nem érdemes fizetésképtelen embereknek csinálni semmit, mert nem éri meg. Azt kell megérteni, (ebben egyébként teljesen egyetértünk ) hogy a Danubius KERESKEDELMI rádió. Az ott dolgozók biztosan tudnának jobbat, kultúráltabbat, formabontóbbat stb. csinálni, de nem erről szól az egész, hanem a pénzről.
Ez van.
Nem érdemes nyavajogni hogy ilyen szar a zene, olyan szar a zene, mert biztos vagyok benne hogy ugyanolyan marketing kutatásokat végeztek ott, mint bárhol bármelyik piactól függő cégnél, és ez kell a népnek. Ha sikoltozunk hogy hű de szar, szidjuk, akkor
a, figyelmen kívül hagyjuk a tényeket
b, nem változik semmi
c, ha változtatni akarsz a rádión magadat kell megváltoztatnod :
magyarul ha Magyarországon mindenki szeretné az alter zenét vagy a rockot, akkor az szólna.
Mondjuk ez nem minden esetben igaz, csak elég fizetőképes réteg kell a dologhoz :
Angliában egy telefontársaság hosszas tépelődés után úgy kezdte hirdetni magát, mint a "melegek" társasága, és mivel ott kint ez a relative vékony metszet is meglehetősen fizetőképes, nem megy rosszul a cégnek.