Issedonok, Ászik (jazigok), Jászok, Eszkelek azaz Székelyek (talán oszttyákok) neve etimológiailag egy eredetű lehet.
----
Meglehetősen sok magyargyanús népnév vezethető vissza az y̋s - ősmagyar szótőre (gyökre), amely valószínűleg játszi szóalkotás miatt megfordított sä - szótővel is rokonértelmű szóbokrokat képezett magyar nyelven. Az is -az izzó, üszök, üst, ősz - képzett szavainkban maradt fent, a sző - pedig a szőke, süt, sül - képzett szavainkban.
Az ősz szavunk megfordítására egyértelmű bizonyíték az ÚESz további finnugor eredetű szavainak meghatározása, sőt, érezhető, hogy a játszi szóalkotásban még nem rögzültek a szóalakok pl. a vogulban a tűz szavunk eredetére is utal.
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) tüks; osztj. (V.), (Vj.) sö̆γəs; votj. (Sz.) siźi̮l; cser. (KH.) šəžə; md. (E.), (M.) śokś; finn syksy, syys; lp. (norv.) čȃk'čȃ: ’ősz ‹évszak›’ [fgr. *sikśe vagy *sükśe: ’ua.’].
----
izzik A: 1582 iszoͤ [sz.] (NySz.), de vö. →izzad; 1618 izzó [sz.] (NySz.); 1836 Izzik
üszög [4] A: 1390 Jzeges [sz.] [szn.] (OklSz.); 1395 k. y̋ſeug - (elavult, irodalmi nyelvben) Égett bizony az a két fürt, de a szép asszony szemének üszkétől. (Jókai Mór)
üst A: 1395 k. y̋ſt (BesztSzj. 1290.); 1405 k. wſth (SchlSzj. 1890.); 1533 Ewst (Murm. 1845.); 1560 k. űsth (GyöngySzt. 2166.); nyj. üs (ÚMTsz.)
üsző A: 1395 k. yſew (BesztSzj. 1001.); 1405 k. iʒe (SchlSzj. 1421.); 1507 uʒo (NyIrK. 6: 187); 1746 Öszsző (MNy. 50: 500); 1818 üszü (NSz.) J: [jelzői értékben is] ’fiatal tehén | Färse’
ősz¹ A: 1138/ ? Euſcidí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 56); 1395 k. eʒ (BesztSzj. 60.); 1416 u./¹ o̗zſėget [sz.] (BécsiK. 91); 1551 ész (NySz.); 1560 k. megh w̋szẃló[k] [sz.] (GyöngySzt. 3701.) J: ‹mn› 1138/ ? ’fehér, szürkésfehér 〈főleg haj
ősz² A: 1211 ? Euzi [szn.] (PRT. 10: 504); 1416 u./¹ o̗zzèl [r.] (BécsiK. 255); 1456 eʒʒel [r.] (SermDom. 2: 520); 1541 uͤʃʒuel [r.] (Sylvester: ÚT. 2: 135) J: ’a nyár és a tél közötti évszak
süt A: 1343 Sytew [sz.] [szn.] (MNy. 63: 369); 1416 u./¹ ſu̇to̗to̗l [sz.] (BécsiK. 189); 1458 sywthew [sz.] (OklSz.)
sül A: 1395 k. ? ſílth [sz.] (BesztSzj. 1259.), de vö. →süldő; 1405 k. ſulth [sz.] (SchlSzj. 1937.); 1406 Sÿwlth
sugár A: 1479 Swgar [
süldő [6] A: 1229/ ? Seldeu [hn.] (VárReg. 358.); [1237–1240] Syldev [szn.] (PRT. 1: 772); 1395 k. ʒíldew Díſno
szőke A: 1082/ Ʒeuke [szn.] (MNL (OL) Dl. 7460); 1181 ? Scuched [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 393); 1198 ? ſcukeʒeu [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); 1211 Zeuke
a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›
szürke A: 1273 k. Zurke [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 9: 47); 1460 k. ʒwrke (JászGl. 12.); 1480 Zyrke [szn.] (OklSz.); 1538 zewrke (OklSz.) J: ‹mn› 1 1273 k. ? ’a fekete és a fehér vegyülékéből keletkezett színű, hamuszín(ű)
------
A süldő és az üsző nevünkben tetten is érhető a jelnetés párhuzam: a süldő fiatal malac, az üsző borjatlan tehén.
tűz² A: 1372 u./ tÿʒes [sz.] (OklSz.); 1372 u./ tewʒ - Vog. (T.) täwə·t, (P.) tāwt; osztj. (V.) tö̆γət, (DN.) tüt: ’tűz’ [ugor *tüγɜ-tɜ vagy *tüβɜ-tɜ ’ua.’].
A tűz szavunk a süt szavunk játszi megfordítása lehet, olyasmi, mint a rúgó ugró.
További játszi szóalkotás - a szőkéből a kese és a kesely szavunk:
kese × A: 1086 ? Keſeydi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1138/ ? Keſedí [sz.] [szn.]; Keſeudí [sz.] [szn.]; Keſehdí [sz.] [hn.] (MNy. 32: 132, 133, 205); 1211 ? Kesey