Csütörtökön végighallgattam egy előadást, amiben többek között a lubokról esett szó. Nem írtam el semmit, a lubok az orosz kultúra máig ható része. Nem könnyű elmondani, mi is ez, de talán úgy ismertetném, hogy egylapos nyomtatvány. Még akkor is, ha eleinte kézzel festték, Afféle szentkép volt, középen az éppen ábrázolt szenttel, a kép körül az illető életének nevezet4ewsebb epizódjai. Szöveg nem nagyon volt rajta, hiszen a legtöbb ember nem tudott írni-olvasni. No meg ez a kép viszonylag drága volt, Aztán viszont jött a nyomda, és ez valami enyhített a helyzeten. A XIX. században már csak fél kopejkába került, ezt meg lehetett venni. Igen, fekete-fehérben nyomták, de vagy ezer asszony kézzel színezte ki. Aztán felfedezték a napóleoni háborúk alatt felfedezték a nagy lehetőséget, és a képeken látható volt, ahogy Együgyű Ivanuska elbánik a galád franciákkal. Jóval később meg a gaz németekkel. ezeken mindig csak pár kép volt, és rövidke szöveg, ezt vagy az eladó, vagy a pópa, esetleg a komisszár olvasta fel.

Csodálkoztam, mert kiderült, hogy Majakovszkij plakátokat is rajzolt, nagy kartonlapokra, mert papír alig-alig volt, Ezeket is kifüggesztették a házak oldalára, még a frontra is kiküldték. Festék se nagyon volt, ezért általában vörössel, feketével dolgoztak, no meg a papír alapszínével. Ezek jó részét is kézzel festették.

1988-ban vagy akörül volt Pesten egy lubok kiállítás, teljes érdektelenség kísérte, Ha ma lenne, elmennék megnézni!