Szia Szibillia.  :-)

 

  Jó kérdéseid vannak mert beszélgetéseket gerjesztenek - az a kérdés hogy elfogadod-e a válaszainkat, és hasznukat tudod-e venni.

Mert szerintem te nem azt látod amit mi láttunk a saját házasságunk törésekor (és látunk időnként azóta is).

Részben azért, mert anno nem nekünk adták így elő a helyzetet, hanem évek alatt szivárgott vissza az információ, és csak mi ritka kevesek raktuk össze férfiésszel is felfogható tudnivalóvá. (a szerencsések másik nővel folytatták ugyanazt, a szerencsétlenek lecsúsztak vagy beledöglöttek)

 

Én úgy éltem meg, hogy amíg nem jött meg az enyémnél jobb ajánlat, addíg a barátnői kérdésre az volt a válasz hogy "jólmegvagyunkazendrével, köszönöm" ..  de mikor reggel a jobb ajánlat tevője mellől kelt fel az ágyból, onnantól az volt a válasz hogy "már régóta bajok voltak a zendrével" .

És utána arról hozta a bizonyítékokat.

 

És egy ilyen döntés után élni.. hm..  már AZT teszi normálissá - és utólag visszagondolni a múltra pontosan azt mondatja a nővel(minden nőneművel) amit te is írtál. Hogy nem az egész életet, csak egy-egy történetet. Mert az Évának volt egy Laci-története, meg egy Endre-története, meg egy István-története, meg újra egy Endre-története - és most végre önálló lehet, ami mindíg is akart lenni.

Persze hogy csak egy endretörténet (vagyis kettő) vagyok én.

De ezt már tudni fogja a fiam mielőtt beleviszik egy olyan érzelmi helyzetbe ami utólag csak egy történet lesz.