Csak a miheztartás végett: a Genezis könyvében KÉT DARAB, egymástól független teremtésmítosz van. Az egyik a "Papi-hagyományból" származik, a másik meg a "Jahve-hagyományból". Semmi közük egymáshoz azon kívül, hogy Ezsdrás és írnokcsapata a babiloni fogságból hazatérés után a Tóra összeállításakor egymás mögé összeírta a kettőt.

A "Papi-hagyomány" teremtésmítosza a hatnapos teremtés mese, amit jórészt a babiloni fogság során megismert korabeli "tudományos" koncepciók mentén az írástudók alkottak meg világmagyarázati céllal. Ebben semmiféle Ádám nincsen, ugyanis az Isten (nevesül: Elohim) az élővilág többi részéhez hasonlóan az embereket két nemben és nagyobb csoportban teremtette meg.

A "Jahve-hagyomány" teremtésmítosza ezzel szemben konkrétan egy szájhagyomány mese, ami talán az újkőkorból ered, és a bronzkori tábortüzek mellett mesélték évszázadokon át, folyamatosan formálva a dramatizált történetet. Na, ebben van minden ami egy jó meséhez kell, vannak benne szereplők (az egyik egy Jahve nevű isten), van benne beszélő állat mint a fabulákban, és van konfliktus meg ármány és "különféle küszködések". Ebben a mesében van Ádám és Éva.

Érdekesség: nyomokban (egyes zsoltárok megjegyzéseibe bújtatva) a Biblia egy harmadik teremtésmítoszt is tartalmaz, hasonlót a Mezopotámiai mítoszokhoz, amikor is az Isten a Káosz erőivel megküzdve teremti meg az ember világát. A zsoltárok szerzői még ismerték ezeket az írásokat és számukra ez élő hagyomány volt, de aztán a Tanakh több évszázados összeszerkesztése során kimaradtak, mert nyilvánvalóan nem voltak annyira "szentek", hogy megőrizzék.