A többitől nagyon távoli magányos galaxisok vagy galaxis halmazok, amelyekre ezért már csak elhanyagolhatóan kicsi gravitációs erő hat, jó közelítéssel egyenesvonalú egyenletes mozgást végeznek. Ezeket nevezték a korábbi évszázadokban állócsillagok rendszerének. (Mert akkor még azt hitték, hogy ezek a fénypontok magányos csillagok.) Newton elméletében valamint a csillagászati mérésekben és számolásban ezek ugyanolyan jól definiálnak egy inerciarendszert, mint egy két dimenzós földi mechanikai demonstrációban a vízszintes légpárnás asztalokon vákuumban mozgó szánok.

Aki ezt tagadja, az ugyanolyan ostobaságot művel, mint aki tagadja az egyenes vonalak vagy a háromszögek absztrakciójának hasznosságát.