Szívesen járok mindenféle bolhapiacra, szeretem a hangulatát. Árusítani sosem akartam, bár néhány retró holmim lenne, de azért nem fogok fél napot ott ácsorogni, díjat fizetni, cipelni. Bár néhány ceruzahegyező, esetleg kártyanaptár nem különösebben nehéz vagy idétlen.

Ami a rézedényt illeti, van egy rézmozsaram, de már csak szép emlék, nem használom. Ebben persze nem lehet főzni.

Tatay Sándor egyik önéletrajzi regényében olvastam, hogy az ő háztartásukban sok ilyen volt, üst, serpenyő, fazék. lábos, Azt viszont nem tudom, hogy ezek sárga vagy vörösrézből voltak. A legnagyobbat szilvalekvár főzésére használták. Semmi nem ragadt oda, ha ebben főztek. Volt rá egy versike is:

Fekete-fényes, förtelmes,

Gyere elő most, köllesz!

Aztán az első világháborúban ezeket, no meg a harangokat is „behívták katonának”, és beolvasztották. Miután Tataqy apja evangélikus lelkipásztor volt, nem akart rossz példát mutatni a híveknek.