Robert C. Castel

 

Egy igen fontos elemzés Dr. Afshon Ostovar-tól, a Foreign Policy Research Institute vezető elemzőjétől. A szerző megállapításai igen hasznosak az események optimistább értelmezéseinek megcáfolására:

 

1. Az iráni támadás Izrael ellen nem figyelmeztetés volt, hanem egy háborús cselekmény.

 

2. Naivitás bármiféle önmérsékletet feltételezni az iráni támadással kapcsolatban. Célja a maximális kár okozása volt a két fő izraeli katonai célpontban, a Nevatim és a Ramon légibázisokban.

 

3. A kilépés az árnyékháborúkból a nyílt hadviselés területére egy generációs és politikai váltás első lépése Iránban. A pragmatikus és hosszútávon gondolkodók háttérbe szorultak a Forradalmi Gárda új, türelmetlenebb nemzedékével folytatott belső küzdelemben.

 

4. Az elmúlt fél évszázados háború Izrael ellen Irán választott háborúja, az út a regionális hegemónia felé. Izrael számára ez egy egzisztenciális háború. Ebből kifolyólag a további összecsapások elkerülhetetlenek.

 

Mindez nagyjából egybevág azzal, amit április elseje óta a válságról nyilatkoztam.

 

Hozzáfűzném, hogy a konfliktus dinamikája azon múlik, hogy Irán és a régió államai milyen következtetéseket vonnak le az április 7-i és április 19-i támadásokból.

 

Irán kiábrándító teljesítménye a támadásban nem fogja elrettenteni a további akcióktól, ha úgy érzi, hogy védekezésben még gyengébb, és ha úgy érzi, hogy ha most nem használja fel támadóeszközeit, akkor idővel elveszítheti azokat. Ellenkezőleg, egy ilyen felismerés a regionális hatalmakat még türelmetlenebbé teheti.

 

Izrael számára a tény, hogy néhány ballisztikus rakéta áttörte a többrétegű légvédelmi rendszert, még kritikusabbá teszi az iráni atomprogram elleni fellépést. Amikor atomtöltetekről van szó, egyetlen egy átcsúszott célba juttató eszköz is katasztrofális veszteségeket okozhat. Mivel 100% védelem nem létezik, Izrael számára a támadásban rejlik a megoldás.

 

Ami a régió államait illeti, ezek után Irán kompetenciáján kívül Irán inkompetenciájával is számolniuk kell. A szaúdi Aramco elleni brilliáns iráni támadás fenyegetése Damoklész kardjaként lóg a fejük felett. Emellett az iráni ballisztikus rakéták 50% körüli hibahányadosa miatt azzal is számolniuk kell, hogy az Izrael ellen indított csapások egy bizonyos hányada borítékolhatóan az ő területükön fog landolni. Ez a kilátás, nukleáris robbanófejekkel megspekelve, még kevésbé szívderítő.A kérdés az, hogy sikerülni fog-e egy új kollektív biztonsági architektúrával gondoskodni a Közel-Kelet kisebb államainak védelméről és korlátot szabni az iráni birodalmi ambícióknak?

 

Irán és Izrael háborúja kikerül az árnyékból

 

Miért döntöttek a teheráni keményvonalasok az eszkaláció mellett?