A centrifugális erő fel sem lép! (Az ugyanis egy fiktív erő, amit akkor kell használnunk, ha egy gyorsuló vonatkoztatási rendszerhez képest írjuk fel a mechanikát. És az űrben keringő dolgok éppenhogy nem gyorsulnak: súlytalanok.)

 

Ez ugyebár nézőpont kérdése, ami relatív.

Persze feltehető a lételméleti kérdés, hogy a nézőpontunk mennyire tranzitív.

 

Ha látok valamit körpályán mozogni, azt feltételezhetem, hogy ő egy forgó vonatkoztatási rendszer.

De ez nem tranzitív, mert ő geodetikuson mozog.

Ugyanakkor a jelenség leírható mindkét módon. (Melyik az igaz? Vigyázat, ez már lételméleti.)

 

Tapasztaljuk, hogy a Nap kering a Föld körül, hiszen ezt látjuk.

Ha nem a Nap keringene, hanem a Föld forogna, akkor mit látnánk? (Ugyanazt.)

 

 

De ez csak terelés. (De én már tranzisztoros.)

A kör (ellipszis) pályán mozgó számára a távolság nem változik, stacionárius.

A nagy kérdés iszugyi szerint, hogy egy "valódi" zuhanás közben mi történik.

 

Most nézzük meg Ptolemaiosz köreivel (Fourier-sor).

Tegyük fel,  hogy tökéletes körpálya, de 2 dimenzióban sorfejtve = 1+1 tag.

Elvileg ennek a két vetülete két harmonikus oszcilláció.

A-ha? Csakhogy ez nem vetület, és a sebesség merőleges a gyorsulásra.

Nem teljesen azonos a szitu.

 

Mert mint az ismeretes, a mágneses mezőben mozgó töltésre ható erő nem végez munkát.

Illetve a másodfokú ítélet szerint a gyorsulás miatt fellépő Brehmstralung is egészen más a két esetben.

Vajon a retardált potenciál miatt az önmagára visszaható sugárzás mit csinál ebben az esetben.

 

Ejteni kellene, kísérletileg.

Mert gondolhatok én bármit, vagy bárminek az ellenkezőjét.