Két megoldandó problémával hozakodok elő.

 

Az egyik a spin. Heisenberg szerint a le és fel ortogonális. Térben merőlegesen rá maximálisan határozatlan.

Persze nem kell a végtelenig elszaladni, csak ħ/2 a bizonytalanság.

De ha megmérem azt az irányt, ott lesz egyértelmű.

(Itt most fundamentalizálódik a kérdés, hogy tényleg határozott?)

 

Tegyük fel, hogy a valódi valóság 4 dimenziós, amelynek mi csak 3D vetületét tapasztaljuk.

Nlgy dimenzióban a forgás nem tengely körül, hanem sík körül történik.

Tehát a Pauli-mátrixok esetleg a négy dimenziós spin 3D vetítését írják le.

Ezt kellene kimatekozni.

 

 

A másik probléma a sugárzó felület koherenciája kis látószög alatt.

 

Tegyük fel, hogy van egy nagy felület.

Elvileg minden atom spontán bocsát ki fényt.

Monokromátorral kiválasztunk egy frekvenciát.

Igen ám, de az egyes atomok által kibocsátott hullámok fázisa bizonytalan, véletlen.

 

Távolodva a fényforrástól, amikor már nagyon hegyes látószögben érkezik a fény a résekhez,

hogyan alakul ki a koherencia?

 

(Konerenciahossz?)