Második Törvénykönyv   32. fejezet: 1-52  ( 1-22v )  >>> >>>.

1Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára! 2Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre. 3Mert az Úr nevét hirdetem, dicsőítsétek Istenünket. 4Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, mert igazság minden útja, igaz és egyenes. 5Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! 6Ezzel fizettek az Úrnak, te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, létet adott neked és életben tart! 7Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik! 8Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, amikor az emberek fiait különválasztotta, a népeknek határokat az Isten fiainak számához mérten szabott. 9Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. 10A pusztában sajátjává fogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát. 11Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. 12Az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele. 13Fölvezette az ország magaslataira, a földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, olajat a kemény kőből. 14Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, hozzá a búza java és a szőlő vére, a mámorító ital. 15Jákob evett a jóllakásig, telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, üdvössége szikláját megvetette. 16Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, undoksággal haragra ingerelték. 17Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, ismeretlen isteneknek, újaknak – akkor bukkantak fel, atyáik nem félték őket. 18Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. 19Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában kimondta, hogy elveti őket. 20Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, a fiakban nincsen semmi hűség. 21Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetnivaló bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. 22Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, megemészti a hegyek alapját. >>>>>>>