Jézus a Krisztus.

A pásztorok hódolata. 11Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. (Lk 2,11).

Jézus Isten Fiának nevezi magát. 35Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, 36akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? (Jn 10,36),

Jézus születésének hírüladása. 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. (Lk 1,35);

Jézus ősei. 16Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. 20Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! ” (Mt 1,16.20).

Krisztus (a gör. Khrisztosz, lat. Christus magyar átírása): a megváltó Jézus neve, 'a Fölkent': →Jézus Krisztus. - A gör. „krisztosz” szó a héber „Messiás” megfelelője, és az Istentől küldött személy (király, főpap, ritkábban próféta) fölkenésére utal. Jézus azért ~ (fölkent), mert Ő az Isten Fia, Istentől küldött próféta, főpap és király. - A Szentírásban angyal meghirdette a pásztoroknak, hogy a próféták →Messiásra vonatkozó jövendölései beteljesedtek: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában” (Lk 2,11). Ő az, „akit az Atya megszentelt és a világba küldött” (Jn 10,36), aki Mária szűzi méhében „szent”-ként fogantatott (Lk 1,35); mert a Máriában fogant élet a Szentlélektől van” (Mt 1,16.20). - Az egyházatyák szerint Jézust az Atya kente föl a Lélekben, aki a kenet. Ebben az értelemben a ~ szó jelenti azt, akit fölkentek, de azt is, aki fölkente, sőt magát a kenetet is, amellyel fölkenték (Szt Ireneusz). - Ikgr. →Jézus Krisztus ábrázolásai **