Kedves commodore!

Ismerek néhény külföldön élő magyart, valóban igaz amit írtál. Keresik a kapcsolatot, valóban magyar borokat isznak és erős szálak fűzik őket az anyaországhoz. Szerintem nagyon szeretik a hazájukat. - Persze akad egy-két kivétel - Van olyan kint élő rokonom, akinek minden egyes alkalommal, amikor a közelben járok, kell vinnem friss sütésű magyar kenyeret, annyira hiányzik az íze.

Szerintem fontos megérteni, hogy a nemzet nem egyenlő az országgal. Sokkal több annál.

Az egyetlen probléma a megkülönböztető státusszal az, hogy nem szabad elszívni a fiatalokat a határon túli magyarság soraiból mint történt ez a Vajdaságban -, mert az a környező magyarság végét jelenti. Ezért fordulhat elő, hogy egy kínai hamarabb kaphat munkavállalási és letelepedési engedélyt, mint egy magyar. Ezt a kettősséget valahogy fel kell oldani. Úgy kell támogatni az ottaniakat, hogy ne akarjanak eljönni.

Nem szabad lebecsülni a kinti magyarság szerepét, nem véletlen, hogy még a Horn-kormány is többször nyíltan fordult a kinti magyarsághoz azzal a kéréssel, hogy segítsék Magyarország euro-atlanti integrációját és öregbítsék hazánk jó hírét. A kérés nem talált süket fülekre.