Az Éjanyánk - kegyetlen jó volt.
A bajnokok reggelije - még kegyetlenebb volt, bár az előző egy fokkal jobb volt.
Az ötös számú vágóhíd - ez meg szegény, mint a fehér holló, megszerezhetetlen, utolérhetetlen.
Most ezt a Macskabölcsőt ízlelgetem, forgatom, emelgetem, félek hogy nem fog tetszeni, nemtom miért, talán sokat várok tőle a két előző után, bár asszem nem ússza meg és nekiállok, de még ezt az ultra-nyomasztó Eric Blair-t kell hogy túléljem...