Tegnap megnéztem a Dűne második részét. Már régóta szerettem volna, de folyton csak húztam-halogattam, de aztán rászántam magam. Nem is bántam meg! Az első részét láttam, a könyvet pedig régóta ismerem, meg is van, lehet, hogy előveszem, hogy felfrissítsem az emlékeimet.

Most viszont maradok a filmnél. Ami a technikai részét illeti, az csodás! Ámultam-bámultam a gépeknél, de a legjobb jelentek számomra a homokférgeken lovagló, lobogó köpenyű emberek volta, Lehet, hogy sajnálatos, de az jutott eszembe, hogy megpróbálhatnák a homoksíelést, bár csak rövidebb távra. No de ez mellékszál.

Viszont elgondolkodtam, Ha ezek az ormótlan gépek vonzzák a homokférgeket, akkor talán az lenne a megoldás, ha valami drón-szerű berendezést használnak,  ezeket  könnyű kezelni, nem is kell az irányítónak a helyszínen lenni, és bár csak kevés terhet hordozhatnak, de sok kicsi ugyebár sokra megy! No de nem akarok tanácsot adni Frank Herbertnek, az ő idejében még nem volt ilyen szerkentyű.

Ami a legjobban megragadott, az volt, hogy lassacskán már Paul sem tud parancsolni az általa és az anyja általa gerjesztett mítoszon. Az viszont nem tetszett, hogy a császár ennyire megalázkodott, valahogy nehéz elhinnem.

Nem mondom, jó hosszú volt, de számomra csöppet sem unalmas! Megérte megnéznem!.

Nem tudom, akarnak-e a könyv további folytatásaiból is filmet forgatni, de szerintem ezek színvonala sokat esett, Bár lehet, hogy ez cska az én véleményem.