Igen, egyetértek.

 

Én is hasonlóan gondolom.

 

Az "a, e o, i." hangokból mutatószavak is fejlődtek ki: az, ez, itt, ott.

 

Gyakorlatilag ebből specializálódtak az alapvető dolgokat jelentő szavak is:

 

é-hes, é-l, e-tet, e-szik, v-esz

 

i-szik, i-tal, v-isz, ebből - víz, v-itel,- ßete

 

Visztula és Ister neve is az ősi "víz" alakra vezethető vissza.

 

"A név végső forrása feltehetőleg egy indogermán szó: *ueis-tla, amelyben a *ueis jelentése: (szét)folyik."

 

 

Pusztán ezekből az alaphangokból specializálódtak az: ATy/a, ANy/a, IP/a, AP/a - szavaink is. Az "a-t" kicsinyítő képzőnek mondjuk ma, de egy önkéntelen szóvégi gyermeki hang lehet valójában. Ezt használjuk kicsinyítő képzőnek.

 

Az "ős", "ó" - mint régi (melléknévből lett főnév) - jelentése rámutat, hogy ez is egyetlen hangból képzett szó.

 

A természetfelettit jelentő nevek is az ISA-hoz vezetnek vissza: Is-ten, Is-tár stb.

 

--