Még előtted az élet! Nem viccelek. Én 60 voltam, mikor a férjem meghalt. Senkim nem volt akkoriban. Egy évig gondolkoztam, hogy hogyan lehetne holtbiztosan öngyilkosnak lenni. Közben rábeszéltek az antidepresszáns szedésére és teltek a hónapok, de lassan eltávolodtam az öngyilkosság gondolatától. Eutanáziáira nem is gondoltam, mert egészséges voltam és ilyen szempontból fiatal.

Most 89 vagyok és az élet olyan váratlan dolgokkal lepett meg, amit kár lett volna elmulasztanom. Igen hasznos is lettem mások számára. Ma azt mondom, nem volt szabad akkor meghalnom.

Nem akarlak vigasztalni. Hiába mondtak volna nekem ilyeneket akkor, úgyse hittem volna el. A sors elrendezte az életemet. A férjemet magamban máig gyászolom, minden ellenére,de tudok a gyásszal együtt élni.