Őszinte részvétem, minden szülő rémálma ez, hogy a gyermeke előtte hal meg.

A kérdésedre válaszolván: Ezért nem engedélyeznék valószínűleg, ahogy a többiek is mondták. És őszintén szólva ilyen friss esetnél laikusként is azt mondaná bárki, hogy adj időt magadnak és gyászold el a fiadat. Önmagában depresszióval amúgy nagyon nehéz amúgy is engedélyeztetni, az esetek nagy részében elutasítják. Ráadásul a gyászoló szülő depressziójára is az a tévképzet áll fenn, hogy az idő majd enyhíti a fájdalmat. Szerintem nem enyhíti, csak megszelidül a fájdalom és hozzá szoknak a gyászolók a veszteségükhöz, ami nyilván könnyebb egy elvesztett nagyszülő esetében, mint egy elvesztett gyermekében.

Ha nem bánod, ajánlok egy könyvet: https://www.libri.hu/konyv/angela_murinai.mikor-feltamad-a-szel.html A szerző egy feminista idol, de ez a könyve arról szól, hogy hogyan dolgozta fel a fia elvesztését. Talán egy sorstárs szavai képesek lesznek neked is valami reményt adni, szerintem érdemes lenne elolvasnod.

Még egyszer fogadd őszinte részvétemet, és remélem, hogy találsz majd újra valami értelmet az életedben! ♥