"A bántalmazók általában autoriter szülők, vagyis ahogy a partnerüktől, a gyerektől is feltétlen engedelmességet várnak. Ugyanúgy irreális elvárásaik vannak a gyerekeikkel, mint a partnerükkel szemben, általában úgy kezelik a gyerekeiket, mintha felnőttek lennének. Ennek megfelelően sokkal gyakrabban erőszakosak a gyerekeikkel, mint a partnerükkel nem erőszakos férfiak.

A bántalmazók folyton azon vannak, hogy különböző módszerekkel aláássák az anya és a gyerek jó kapcsolatát. Az csak egy dolog, hogy direktbe szidják az anyát, vagy felülírják szülői döntéseit. Gyakori, hogy a saját oldalukra állítják a gyereket azzal, hogy megengednek neki olyan dolgokat (késői lefekvés, iskolai kötelességek elhanyagolása, édességevés), amiben az anya határokat szab. Nem ritka, hogy kivételeznek általában az elsőszülött fiúgyerekkel, ami megosztja a családot, és rontja a fiúgyerekek anyjukhoz fűződő viszonyát, mert azt közvetíti, hogy a férfiak, fiúk felsőbbrendűek a nőknél, lányoknál. Más módon is ellentétet szítanak a családtagok között, például elmondják az egyiknek a másik titkait, vagy hazudnak arról, hogy a másik szülő mit gondol a gyerekről. Aláássa az anya-gyerek kapcsolatot maga a bántalmazás is, hiszen a gyerek azt tanulja meg, hogy a fizikai erőszak jogos, ha a nő például nem áll a férfi rendelkezésére, ezért viszonylag sok partnerbántalmazást látott fiú kezdi verni az anyját kiskamasz és kamasz korában. Pedig a szerzők által idézett kutatások szerint leginkább az tudja segíteni a gyerek felépülését abból a traumából, hogy tanúja lett az anyja ellni erőszaknak, ha jó a kapcsolata az anyjával.

Általában is jellemző a férfiakra, hogy nem veszik ki az őket megillető részt a gyerekekről való gondoskodásból. A bántalmazók viszont rendszerint egyenesen felelőtlen és elhanyagoló szülők. Sajnos ennek sokszor nem az a hatása, hogy a gyerekek eltávolodnak az elhanyagoló szülőtől, hanem épp fordítva, hálásak minden csepp figyelemért, amit a bántalmazó rájuk szán. A gyerekek azért is hálásak lehetnek, és kötődhetnek a partnerét bántalmazó apához, mert az nem veri őket, vagy ha igen, esetenként megkíméli őket.

Külön rész tárgyalja azt, milyen hatása van a gyerekekre a kapcsolattartásnak. Azon túl, hogy a fent említett manipulációk és erőszak tovább folytatódnak, a kapcsolattartás folyamán viszonylag gyakran növekszik a gyerek elleni erőszak mértéke. A bántalmazónak, aki a válás előtt azt szokta meg, hogy a partnere gondoskodik a gyerek szükségleteiről, és aki egyébként is a saját szükségleteivel van elfoglalva, hirtelen gondoskodnia kell a több órára, napra nála levő gyeerkről. Ez sok bántalmazót ingerültté tesz, amit a gyereken ver le. Megnövekszik a kapcsolattartással a gyerek elleni szexuális erőszak kockázata is, mivel a bántalmazók tipikusan a párjuk jelenlétében vannak együtt a gyerekkel, amikor együtt élnek még vele, és a nő jelenlétében remdszerint visszafogják mgfukat, míg a kapcsolattartások folyamán egyedül maradnak a gyerekkel."