Megérdemelnénk végre egy olyan alapszakasz zárást, utolsó hazait, hátradőlést Arénában, ahol azon kell izgulni, hogy hányadik helyen kezdjük végre a rájátszást, mert idén is múlt, sikerek, eredmények nélküli Klubok közül (OSE kivétel) is ott lesznek a legjobb 8-ban, helyettünk, lassan ebbe beletörődni lehet, megszokni nem, legalábbis részemről.

Ha nyerünk, akkor biztos, hogy nem, ha nem, akkor 2 forgatókönyv van,

Ha Ase nyer, mi nem, utolsó hely, ezt el kell kerülni,

Ha Kecsap nyer, mi nem, 13. hely, Ase utolsó. egymás elleni miatt.

Sajnos Olajnak is kell(het) 3. helyhez (Honvéd - Zeg lesz),  egerszegiekkel szemben rosszabbak egymás elleniben, de Honvédnak is kell 8-ért.

Azon kell izgulni, idegeskedni, hogy az alsóházban épp milyen kerettel, épp hány pályára lépni hajlandó légióssal és ők éppen milyen hozzáállással, akarattal, mentalitással játszanak.

De pont ez a lényeg, hogy Nélküled 20 éves Kaposvár - Oroszlány Barátságért szólt Bicskásból, Vendégből, mert pl. meccsre, légiósok neveire Remy-n kívül pár hét múlva senki nem fog emlékezni, ahogy a tavalyi vagy azelőttiekre sem, de ezek pályán kívüli élmények megmaradnak, jobban, mint bármilyen félidei "halftime show", vagy kengurus hölgyek ugrálása, mert Oroszlányi Barátaink, Zsoltiék 2004-ben is velünk szurkoltak.