Csütörtökön a nyugdíjasklub  és csekélységem autóbuszos kiránduláson vett részt. Az úticél először Zirc, majd ebédszünet után Pannonhalma volt.

Kezdtük az ottani templommal, ahol nagyon jó vezetőt kaptunk, egy tiszteletes úr személyében, Fiatal, jó beszélőkéjű, remek humorérzékkel megáldott embert, minden szavára érdemes volt figyelni. Maga a templom barokk stílusú, az én ízlésemnek kissé túldíszített és agyonaranyozott, de hát ez volt a kor szokása. Ráadásul kiderült, hogy amikor száz-egynéhány éve megpróbálták helyrehozni, ez azért nem nagyon sikerült, mert kátrány alapú festéket használtak, ami aztán az évek során elsötétedett. A hetvenes években kemény munkába került az, hogy visszaállítsák az eredeti, vagy legalábbis azt megközelítő állapotot. Vezetőnk ismertette a mennyezeten látható freskók történetét is, ezek egyike a rend alapítóját, Szent Benedeket ábrázolta, amint éppen megköszöni az isteni sugallatot. A ruhája fekete-fehér, ami történelmileg nem stimmel, mert ez a rend szürke csuhában járt, lásd szürkebarát.

A templomban két orgona volt, Elismerem, ezek is kissé túldíszítettek voltak, de ezt megbocsátottam. Ezután a könyvtárba mentünk, aminek örültem! A második emelten volt, de a lépcsők olyan jól voltak méretezve, hogy egyáltalán nem volt fárasztó a lépcsőmászás. A földszinten pedig megnézhettük egy jégkorszakban élt orrszarvú csontvázást, sajnos, tülök nélkül. Nem túl meglepő módon rengeteg könyvet nézhettünk meg, és itt felfedeztem az ajándékbolti növényrajzok eredetijét is. Bámultam, hogy rézkarcban ilyen tökéletes képeket tudtak festeni, mi több, sokszorosítani is! Megtudhattuk azt is, hogy a nagyon is márvány kinézetelű oszlopok tulajdonképpen fából vannak, csak ügyesen festették őket.

Egy kiállított, intarziás asztallapot is megbámultam, csodás volt, Annyira az, hogy nem is használták fel, kivitték a londoni világkiállításra, ott elismerő oklevelet kapott. Maga a könyvtár emeletes volt, és a könyveket úgy rendezték el, hogy az alsó polcokon a nagyobb, a felsőkön a kisebb köteteket tartották.

Következett a pannonhalmi templom. Egy kicsit kapaszkodni kellett, de a látvány bőven megérte! A vezetőnk (ezúttal egy fiatal nő) elég időt adott a szemlélődésre és a fényképezésre. Bementünk a templom kisebbik bronzkapuján, ez alig egy tonna volt. Viszonylag új, és szimbolikus állatábrázolásokkal díszítették, többek között egy kossal. A tetején egy páva, faroktollai szétterjesztve a pávaszemeket kristályból készítették. Ha rásütött a nap, a kapu túloldalán csodás szivárványszínek láthatóak. Szerencsénk volt, jókor érkeztünk.

Bevallom, ez a templom sokkal jobban tetszett, gótikus stílusban készült, magas boltívek, keskeny ablakok, elnyújtott, magasba törő formák. Az oszlopok alja faragott, nem volt bennük két egyforma. Főleg növényi rajzok voltak, de felfedeztem egy igazán csinos kis békát is. Itt is volt orgona, itt is rendeznek hangversenyt. Érdekesség az, hogy az itt tanuló növendékeknek van egy saját, mondhatni gyakorló orgonája, de ha vizsgázik, akkor az ittenit bocsátják a rendelkezésére. További érdekesség az oltár, ami három tonna, és ónixból lett kifaragva. Ez a féldrágakő általában fekete, de fehér változata is van, de ez jóval ritkább. Az ablaküvegek egy része is ebből a vékonyra csiszolt anyagból készült egyfajta derengő fénybe vonja a templomot.

Itt is megnéztük a könyvtárat, itt is egy érdeklődő, jó humorérzékű nőt kaptunk vezetőnek. Igyekezett minél több érdekességet bemutatni, és ez sikerült is neki! Másolatban persze, de megnézhettük a templom 1001-ből származó alapítólevelet, az eredetit elzárva őrzik, és milyen igazuk van! Itt is volt egy földgömb, ezt időnként áthelyezik valaki találóan mondta, hogy: És mégis mozog a Föld!  Megcsodáltam egy olyan asztalt, amit ügyesen szét lehetett hajtogatni, és így létraként lehetett használni. Mindez míves kivitelben.

Jó néhány könyvet láthattunk kiállítva, üveg alatt. Ezek egyike a Biblia volt, ezen nem lepődtem meg. Azon viszont igen, hogy a rézkarc, amit láttam, alighanem a frigyládát ábrázolta!  Gondolom, nem véletlen, hogy itt nyitották ki.

A folyosó megnézhettük a graffiti egyik ősét, valaki gondosan befaragta a nevét az egyik oszlopba. Ez több napos munka lehetett, úgy látszik, nem zavarták közben.

Következő lépés a kincstár volt, ezt is megbámultuk. Nekem legjobban a kiállított zsebórák tetszettek, az a fajta volt, aminek a számlapján volt a felhúzókulcs helye.

Ennyi szépség elég is volt arra a napra, kissé fáradtan, de szép emlékekkel indultunk hazafelé.