Az volt a jó, hogy hiánygazdaság ide vagy oda, így működött a rendszer.

S mindenki megértette.

 

Mert elképzeléseddel SZEMBEN a valóságban ha átültél egy másik buszba azon:

 - nem volt minden jó,

 - nem működött minden,

 - nem azt kapcsolta az a kapcsoló,

 - nem volt tiszta,

 - nem...............................

 - nem.............................

 

Távolsági járműcserénél (ha tervezett volt) plusz egy napot kaptunk arra - amikor mindkét sofőrt berendelték - 8 munkaórában, játszó ruhába, hogy buszunkat felkészítsük.

 

Pedig keddről csütörtökre se Jósvafő, se Makó, se Beremend nem ment arrébb és ha addig a két buszsofőr mindegyike odatalált a túlsó végállomásra, négy éven át, akkor attól, hogy mostantól más rendszámú (de soxor ugyanolyan típusú) busszal kell végig menni, oda fog találni ha nem csinál semmit a busszal akkor is.

 

De a főnökeinknek 40 év tapasztalatuk tanította meg, hogy ha nem adják meg azt  az egyszer 8 órát busz felkészítésre, akkor az esetek jó részében az első 30 napban lesz egy 100-200 km-s haza vontatás.

 

----------------------------------------------------

 

városi buszoknál kicsit más a helyzet.

Ha a másik busz nem megy:

 - leállok,

 - hívom a vonal műszakot,

 - telefonálok a díszpécsernek

 - leülök a járda szegélyre és gondolkodom a világegyetem megoldó képletén.

 

Mert városi busznál sincs olyan, vagy csak ritkán, hogy :

 - minden működik,

 - minden ott van mint a másik buszon,

 - semmit se kell (kötelezően előírva) ellenőrizni, beírni, beállítani.