A legnagyobb baj, hogy területvisszaszerzésről, azok újraegyesítéséről említést sem tesz ez a kormány (sem), ebben az írásban (sem):
HATÁRON TÚLI MAGYARSÁG A 21. SZÁZADBAN - tanulmánykötet https://mek.oszk.hu/09200/09282/pdf/htm_konyv.pdf
25-26. oldal:
"Arra a kérdésre, hogy miért kell Magyarországon a határon kívül élő magyarok sorsáért felelősséget érezni, sok személyes és intézményes válasz létezik. Az erre vonatkozó vélekedések első csoportjába a történeti Magyarországhoz kapcsolódó, a magyar nemzet és a magyar állam határainak eltéréséből adódó történeti megfontolások tartoznak. A határon túli magyarok létezése ugyanis a történeti Magyarországot idézi fel: a kisebbségi magyar közösségek szülőföldjének kulturális öröksége a történeti Magyarország hagyatéka. Ez a kulturális nemzet tényének magától értetődő elfogadása. (Ebből a nézőpontból inkább úgy lehet feltenni a kérdést, hogy miért ne kellene felelősséget vállalni.) Vannak ezen túl pragmatikus érvek. Magyarországon több tízezer olyan család él, amely a határon túl családi, rokoni kapcsolatokat ápol. Az odafi gyelés mintegy társadalmi igényként is megjelenik. Másrészt a kisebbségekkel kapcsolatos kérdések a környező országokkal kialakított kétoldalú kapcsolatokban is meghatározóak. A magyar kisebbségek helyzete, politikai lépéseik közvetve a térség stabilitására is hatással lehetnek. A nyugati országszél kivételével a migrációs folyamatok több évszázada a Kárpát-medence közepe felé tartanak. Magyarország munkaerő-piaci és gazdasági érdeke, hogy ennek során inkább képzett, magyar nemzetiségű munkaerő érkezzen az országba. A magyarországi demográfi ai csökkenést már ma is enyhíti a határon túli magyarok bevándorlása. Az országnak ugyanakkor az is érdeke, hogy ún. migrációs rendszer alakuljon ki környezetében, mely alatt egy olyan oda–vissza működő folyamatot értünk, amelyben a magyarországi munkavállalás, tartózkodás időleges, és az itt felhalmozott tudás és tőke visszakerülhet a Kárpát-medence egy másik régiójába, mintegy a térség belső reintegrációs folyamatainak részeként. Hasonló érdekeltség áll fenn a kulturális és oktatási javak piacán is, amelyet behatárol a magyar nyelv, mely ezeket a piacokat Magyarországhoz is köti. A határon túli magyarok egyrészt fogyasztóként jelennek meg ezen a piacon, másrészt maguk is kulturális javakat hoznak létre, amely Magyarországon lehet piacképes. Végül meg kell említeni a morális érvelést, mely a magyar állam történelmi felelősségéből indul ki. Magyarország két világháborúból vesztesként került ki. Döntően ennek köszönhető a határon túli magyar kényszerközösségek létrejötte. A magyar állam 1918 előtti polgárainak egy része (a nemzetiségi csoportok) az első világháború után nem kívánt a magyar állam fennhatósága alatt élni, és a nemzetközi viszonyok révén ez a szándéka meg is valósult. Azok iránt, akik a lakóhelyükkel együtt elszakadtak Magyarországtól, a magyar állam felelősséggel tartozik, hiszen (1918-ban és 1945-ben) a hibás politikai döntéseknek eredményeképp kerültek új állami uralom alá."
Ha abból indulunk ki, mint ami az utolsó mondatban is olvasható, hogy hibás politikai döntések voltak azok, amelyek hazánkat feldarabolták, akkor is már csak ezért sem szabad szégyenlősködve elhallgatni a határrevízió utáni óhajunkat, és ezt is felemlegetve kellene kérni a még magyarlakta területek visszacsatolását.
Nincs ebben ránk nézve semmi szégyellnivaló; ha olyan könnyedén el tudták azokat a területeinket szakítani, akkor legalább olyan határozottsággal juttassák is vissza.
Legalább a szándékot látnák az anyaországi és az elszakított magyarságban, hogy újra akar egyesülni. És legalább annyira, mint amennyire állítólag el akartak szakadni a nemzetiségi csoportok tőlünk 1918 előtt. Számunkra talán nem voltak és lesznek olyan nemzetközi viszonyok, melyeknél a bennünket ért igazságtalanságokat és azok orvoslását felemlegethetnénk? De ahhoz annál azért több kell, mint ami a fenti írásban olvasható.
