Van egy másik cifra szitu is: egy másik pénztárosnő a rendszerük megváltozásáról tájékoztatott: évekig fel lehetett hívni őket, félretetetni jegyet úgy, hogy az előadás előtt 1 órával veszem át. Na, ennek befellegzett, mert voltak, akik nem jöttek érte, nem vették át.

És mert volt x számú. felelőtlen, link alak,  hát akkor a tisztességes, becsületes, normális nézőaspiránsoknak is szemük alá meleg tégla! :-((

Mikor felvetettem, hogy nyilván ott volt a nevük, akik nem jöttek az eltetetett jegyekért, azokat ki lehetne szűrni, és ne mindenki szenvedjen miattuk, lesajnáló hangsúllyal közölte, mégis mit gondolok, hol van erre kapacitásuk.

Hajdani főnököm jutott eszembe, erre volt egy találó kifejezése: munkaelhárító brigád!

Tudom, persze, ki mint él, úgy ítél, de szerintem,  ha valaki egy kulturális intézménynél dolgozik, még ha pénztárosként is, nem az lenne az evidens, hogy a rendezvényeik nézőinek az érdekeit, a minél komfortosabb kiszolgálását tartsa alapvető és legfőbb feladatának? Vagy én, az efféle etikai világképemmel és a hajdani ilyen gyakorlatommal valamiféle őskövület vagyok?