A görögök túlzásba viszik az olívát, ez tény.

Van is vicc róla:

- Hány görög kell egy kiégett villanykörte kicseréléséhez?

- 2. Az egyik kitekeri a kiégett körtét, majd betekeri az újat, a másik meg meghinti pár csepp olívaolajallal.

A viccnek az olasz verziója is jó, ott a második olasz egy kis parmazánt szór a villanykörtére.

De egyébként tényleg van amikor számít mit használ az ember. S aki ismeri, az fel is ismeri a különbséget. A magyar nagymamám szerint csak az rendes paprikás csirke, ami frissen vágott csirkéből van: képes volt  piacra menni élő csirkéért, s ott  helyben vágatta le az árussal, szóval maximum 2 óra telhetett el az állat halála és a főzés között, különben "cipőtalp, nem csirke". A bolgár nagymamám meg BG-ból hozatott joghurtbacillust, mert a magyar joghurt "szar", s ő maga készített Budapesten saját használatra "igazi" joghurtot.