Kavarognak a gondolataim, amikor a te két hsz-edet olvasom. :) 

Vajon én is ennyire keményen és más véleményt nem tűrően szoktam írni? - ez az egyik kérdés a fejemben. 

És ennyire nem akarok kicsit sem engedni, mert nem lehet más igazság, csak az enyém? 

És ennyire fekete-fehéren látok?

Én remélem, hogy nem. 

Mert az ilyen kemény falat, mint a tiéd, sem megmászni, sem kis lukat fúrni bele nem lehet. 

Állni lehet előtte, nézni, nem is látni a tetejét, gondolkodni, közel lépni néhány lépést, aztán meg kell fordulni és elmenni onnan, más falat keresni, vagy egy nagy tisztást. :)

Nem tudok és nem is akarok igazán a tartalmára válaszolni, mert nem tudom ilyen keményen és szűkre szabottan érteni azt, amit írsz.

Próbáltam, talán nem láttam, hogy mennyire felesleges, vagy nem voltam feladós kedvemben, de lepattanok róla (a faladról, én látom is magam előtt:)). 

Nem érzem a nők többletjogait olyan nagyon hatalmasnak és öröknek és rettenetesnek.

 

Már ugyanakkor mennek nyugdíjba, már gyerekszabit kivehet az apa is, a negyvenes nyugdíjjal nem kapja meg a teljes nyugdíjat a nő, csak 80%-ot, és nem számolják újra 65 éves korában sem, igaz, hogy dolgozhat a nyugdíj mellett, ha tud és ha van hol (?), de egyre inkább nem fogják ezt hagyni, már több cikk jelent meg róla, vagy a 40-et emelik három évvel, vagy a nyugdíj melletti munka után kell adózni (azt elfelejtik eddig, hogy 80% a nyugdíj), és akkor semmilyen előnye nem lesz egy fiatalabbal szemben, kevesebb eséllyel talál munkát és akkor már nem is lesz olyan távol a 65-től, viszont a nyugdíja sosem lesz teljes.

A picivel otthon maradhat már az apa is, még szülés utáni szabi is jár neki. 

Gyerekelhelyezésnél és gyerektartásnál van még mit javítani, valóban, de én nem ismerek egyetlen elvált férfit sem, amelyik bármit is tett volna azért, hogy nála maradjon a kiskorú. 

És amit mindig nehezményezek, hogy amikor feministapicsáznak a pasik, akkor sehol sincs az, hogy szül,mos,főz,takarít is a nő a munka után, és ápolja az idős szülőket, munka mellett. 

Persze kertesházban, ha nem világlustája a férfi, akkor tesz-vesz, nem is keveset időnként. De a házi munka mindennapra és örökre szól. 

Persze van néhány férfi, aki segít, de a legtöbb nem. Itt persze nem tudok statisztikai adatot adni, így mondhatod rá, hogy ez nem igaz. Az én ismerettségi körömben pedig de, igaz. 

Azt gondolom, hogy a nőknek ez a dolguk, csinálják is a legtöbben, nekem ezzel nincs is bajom, csak azzal, hogy ezt a férfiak jó része nem veszi semmibe sem, amikor összehasonlítja a nőt és a férfit. Én meg úgy érzem és úgy tapasztalom (magamon is), hogy ez kurva fárasztó. 

Szívesen feküdnék szombat és vasárnap és olvasgatnék. Ilyen 21 éve nem történt velem.  

 

Ha nem baj, akkor idéznéd ezeket a jogszabályokat, amik a nők többletjogairól szólnak? 

Mert mindig szóbakerül, és lehet, hogy csak én maradok ezeken a jogi többletjogokból ki, vagy van ami eszembe sem jut. 

 

Amikor már sokadszorra repült a hír a kötelező sorkatonai szolgálatról, akkor valahol olvastam, hogy egy szivárványfiú kikérte magának, hogy nem szerint legyen egy ilyen megkülönböztetés, és ha a férfiaknak menni kell, akkor menni kelljen a nőknek is (azt hiszem Izraelben is ez van).

Nem tudom, hogy mit csinálhatnának a nők, de takarítani, főzni, mosni, rendet tenni, lelkizni a félősökkel, ápolni biztos jók lennének.

De a harc nem női műfaj. Szerintem.

Bár szerintem a férfiaknak sem, Gyűlölöm a háborúkat, és a feleslegesen meghalt férfiakat, fiatal fiúkat, idősebbeket. Érthetetlenül állok a mostani világ előtt. 

De a háborúkat is a pasik "csinálják", nem igazán a nők, persze sajnos vannak puncival megáldott eszelős nem normálisak is, sajnos...

 

Nem olvasom el, mert akkor biztos kitörölném, nekem sokszor elég, ha összeszedem a gondolataimat, kiírom, aztán mehet a kukába. 

Most hadd menjen... :)