Az én megkeresztelésem viccesre sikeredett. A családban mindenki róm.kat., kivéve a keresztapámat. Anyámék esküvője is katolikus templomban volt, aztán apám mehetett is katonának, kb. a nászútat töltötték együtt és akkor fogantam én, nem tervezett babaként. Mert anyám szégyellős volt, és asszonynéven akart menni a nőgyógyászhoz tablettáért. Csak akkor már késő volt. :D Harmadikos gimis volt, örülök, hogy nem vetetett el, de megérteném azt is, ha az én lányom lett volna, lehet, hogy nem engedem, hogy engem megszüljön és otthagyja a sulit.

De a keresztelésem, na! Szóval apám a születésem után kapott eltávot, hogy hazajöhessen megnézni a lányát. Kitalálták, hogy akkor megkeresztelnek, amíg apu is részt tud venni rajta. Bementek a katolikus templomba, ahonnan elküldték őket, mert nem volt ügyfélfogadás, de még le is oltotta őket a fickó, ez amúgy se úgy megy, hogy csak úgy megkeresztelnek minden gyüttment kölykét, aki az utcáról beesik. Anyámék tök kiakadtak és ahogy mentek hazafele nagymamámékkal, elsétáltak a Kőris utcai református templom előtt. Keresztapám mondta, hogy kérdezzék meg ott is, ő református, megdumálja. Na, ott volt ügyfélfogadás, a pap beöltözött és szűk családi körben megkeresztelt. :) Így alakult, hogy én lettem a családban az első református, de aztán az öcsémet is ott keresztelték. :)