Mihály legyőzi a sárkányt.

9 Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. ( Jelenések: 12: 9)

Amikor Isten kimondja az ítéletet a kígyó felett, az ítélet nem a kígyó nevű állatra vonatkozik, hanem magára az ördögre. A kígyó porban csúszó léte a Sátán megalázottságát és büntetését szimbolizálja.

Pillanatnyi győzelme ellenére a Sátán megalázott és legyőzetett lesz. Nem lehet teljes a győzelme az emberek felett, nem tudja őket teljesen maga mellé állítani az Isten elleni küzdelmében, mert Éva magva harcolni fog az ő magvával, és Éva utóda végül a fejére fog taposni. Figyeljük meg, hogy a kígyót a szöveg szinte időtlennek tekinti: jelen lesz akkor is, amikor Éva utóda a fejére tapos majd. Az Újszövetség ezt a képet a Sátán vereségével – nem pedig valódi kígyók eltaposásával – azonosítja. „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan.” (Róm 16,20; vö. Lk 10,19) A kígyó feletti ítélet Krisztus végső győzelmére mutat előre: „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2,14-15); „Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,15) .