Lássuk csak:

- Isten felszólítja Jónát, menjen prédikálni Ninivébe, de ő nem hajlandó ezt teljesíteni, hanem elmenekül, azt hiszi, hogy ha jó messze megy, akkor Isten nem látja majd őt - szerinted ez nem egy vicc?,

- Isten hajótörést küld Jónára, a hajó nem-zsidó személyzete jobban hisz Istenben, mint Jónás - ez komoly?,

- Jónás megbánja engedetlenségét, elmegy Ninivébe, ott fantasztikus sikert ér el: Ninive uralkodója és népe szót fogad azonnal, sőt még az állatok is böjtölni kezdenek - ez komoly?,

- de Jónás megint engedetlenkedik, szomorú, hogy Ninive nem lett megbüntetve, ezért meg akar halni - ez nem abszurd?

 

Nem a hal gyomrában levés az abszurd elem, hanem a többi.

 

Ráadásul a kor olvasója ismerte Ninive történetét. Az elpusztult, a perzsák megsemmisítették az asszírokat (legalábbis a hatalmukat, ma is van egy pár százezres asszír közösség), s ennek minden zsidó örült, hiszen az asszírok miatt volt a babilóniai rabság: miattuk semmisült meg a déli-zsidó állam. (S ez sok más bibliai könyvben le van írva korrekten.)

 

A kor zsidó olvasója TUDTA, hogy ez egy mese.

 

Ezzel szemben Jónás könyvében az asszírok megbánták bűneiket. Még az asszír háziállatok is megtérnek.

 

Ez kb. olyan, mint hogy a pesti Kohn bácsi brit kém 1942-ben elmegy prédikálni Berlinbe, ennek hatására a teljes német vezetés rádöbben, hibáztak, visszavonják a zsidóellenes jogszabályokat, s még Hitler Blondi kutyája is kéri, metéljék körül. De Kohn bácsi búskomorságba esik, ő azt akarta, az angolok dobjanak atombombát Berlinre.