Ha már senkinek sincs kedve segíteni, hát nekiestem magam. De legalább azt megmondhatná valaki, hogy az eredmény elfogadható-e:

Elsösorban ezt a fiatal fát nem szeretném elrontani: az a kérdésem, hogy nem kellene-e még egy "emeletet eltávolítani róla. A fölsö elágazás elég magasan van, de csak ezután vannak megfelelö állású ágak. Ha levágom, csak abban tudok reménykedni, hogy jövöre a törzsböl elötörnek ilyenek, de a fejlödést eléggé visszavetné.

 

Ez az aprócska fa nem fiatal, henem közel 100 éves: a letört öreg fa csonkjából hajtott ki, de tökéletesen terem. Viszont alig térdig ér. Nem tudom, hogyan tehettem volna fává, így megmetszettem, ahogy van.

Ezt a szörnyeteg lapos barackot valószínüleg elrontottam, mert nem terem, nagyon magasan ágazik el, létráról kell metszeni, és nagyon hajlamos a tafrinára. A fa fiatal. Gondoltam rá, hogy teljesen visszavágom, mert kb 1m magasságban is hoz jó állású vesszöket, de ehhez nem volt bátorságom. Óriási vastag vízhajtásokat hoz, ezeket viszont levágtam.

 

Ez itt egy kakukktojás. Sárgabarackfa: még sose metszettem.

 

 

Ez a fa nagyon beteg. Egyre több ága szárad le, és a maradékon a levelek mindig kivilágosodnak; csaknem fehérek és nagyon vékonyak. Sose jöttem rá, hogy mi hiányzik neki. A veteményesben áll; vízzel és trágyával jól el van látva.

Jól látszik rajta az a visszatérö problémám, ami kb. minden fásszárú növénynél megvan. Ha egy szép termö vesszöt meghagyok egy ágon, akkor a legközelebbi évben a vesszöböl nönek ki újabb vesszök, nem pedig az eredeti ágból, miáltal egyre magasabb új apró "fácskák" keletkeznek az ágakon. Szölö váltócsapos müveléséneél ez a végtelenségig fölmagasodott termöalalapokban nyilvánul meg, amiket sose tudok kiváltani, mert az eredeti karokból nem törnek elö új vesszök.