A 90-es években mindenki nagyon gyermekded hangzást tudott csak előállítani bármilyen modullal vagy szintivel. Pláne az elején a 4-8MB-os wave ROM-okkal. Persze utána a 16-32 se lett gatyarepesztő. A kifejezett GM modulok pedig nagyon uniformizáltak voltak. Talán az Ensoniq cuccok és AKAI, EMU samplerek voltak említhetőek vmire. Persze mind külső fejlesztők hangmintáival, amik önmagukban se földi halandók pénztárcáinak voltak valók. Persze Tehtube ügyesen elvágta a gordiuszi csomót az ESi samplerekkel, hogy volt miről mintákat készítenie.

A lényeg, hogy Hammond modellezésre nem igazán voltak alkalmasak a preset romplerek. Szinti hangzás szólt bármiből is jó, de rendes zongorák, orgonák csak samplerrel voltak megoldhatóak (még nem feltalálták a VK7-et, majd később a Nord Electrokat!) 
Mai workstationökben sem hallom nagy durranásnak a Hammond rekreációkat. Sok mindent tudnak, de a lényeges soundok 20-ad rangúak.

Szerintem ezeket a virtual szinusz-generátoros drawbaros modulokat vagy a sample drawbar összetevős verziókat nem rossz elgondolás alapján hívták életre, a Hammond XM1-nek is volt egy aranyos bája (nemrég a demóit is belinkeltem), de az senkinek nem jutott eszébe, hogy pl. a B4 szoftver alá is inkább célhadvert építsenek vagy ismertebb gyártó megvegye a licencet, inkább magának farigcsált a Korg is CX3-at. Maradt a laptop + midi keyboard kombó másütt…

Szóval azokban az időkben tényleg elég nehéz lehetett mit választani, ami jó is és csak közelíthette az autentikus hangzást. (Talán a kivétel az EMU B3 és Vintage Keys, Classic Keys sample moduljai voltak.) Mára ez nagyot változott szerencsére.