Van több számítási mód is.

A legelfogadottabb:

- az első ébredés (XVIII. sz. közepe): elsősorban az USA-ban és Angliában, eredetileg anglikán alapon, de erős kálvinista hatás is volt, ez tulajdonképpen két mai jelentős protestáns csoport, a baptisták és a metodisták megjelenése, ma már mindketten többen vannak, mint a hagyományos lutheránusok és kálvinisták (persze ez csak világviszonylatban igaz, Magyarországon pont fordítva van: a lutheránusok és kálvinisták nagy egyházak, míg a baptisták és a metodisták kis csoportok),

- a második ébredés (XIX. sz. eleje): ez alapvetően a kálvinisták között és az első ébredésből létrejött csoportok között ment végbe, szinte teljesen az USA-ban, ennek eredménye az adventisták, a Stone–Campbell mozgalom, s a mormonok,
- a harmadik ébredés (XIX. sz. vége, XX. sz. eleje): ez messze a legsikeresebb „ébredés”, ennek eredménye a pünkösdizmus, de ekkor lett a jehovizmus is, leginkáb adventista alapon, s a nazarénizmus, elsősorban metodista alapon,
- a negyedik ébredés (XX. sz. vége): ez teljesen amerikai jelenség, s ez a leginkább átpolitizált, tulajdonképp ez a ma „evangélikus kereszténységnek” nevezett áramlat megszületése, melynem fő sajátossága, hogy leginkább önálló gyülekezeteket takar, melyek nem alkottak semmilyen új csoportot, eleve önmeghatározásuk az, hogy ők „felekezeten kívüli keresztények”, s a fő jellemzők: a keresztény cionizmus, a kreacionizmus, s a legfontosabb pedig a konzervatív alapállás etikai kérdésekben (elsősorban: az abortusz és a homoklobbi ellenzése), valamint szinte vallásos hit a klasszikus liberalizmus mellett gazdaságpolitikai kérdésekben, az USA-ban hatalmas lobbierővel rendelkeznek, gyakorlatilag a Republikánus Párt egyik fő háttere volt (bár ezen a nem hívő Trump megjelenése azóta változtatott).