"A kereszténységet éppen Saul "alapította" meg azzal, hogy beszpídezett mókusként vagy harminc évig járta Kis-Ázsiát és Görögországot (még talán Rómát is) és gyülekezeteket alapított, és irányította azokat."

De milyen gyülekezeteket?! - Prozelita zsidó közösségeket... A Római levelet is a római diaszpórához intézte:

Rm2:17 „Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.”
Rm 2:24. "Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva." Rm7:1 „Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?”
 

Persze, más levélben is találkozunk a zsidóknak címzett versekkel, mint például ebben is:

Gal 2:15. „Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,”

 

Barnabás evangéliumában hű képet kapunk a két jóbarát hovatartozásáról, és Jézus követőiről alkotott véleményükről:

„akik a Sátán befolyása alatt voltak, jámborságban élve, a legistentelenebb tanokat prédikálták, Jézust Isten fiának nevezték, elutasítván, hogy a körülmetélést Isten rendelte el, és megengedvén mindenféle tisztátalan húst…” (2. old.)

„Bizony mondom nektek, egy kutya is jobb a körülmetéletleneknél.”
„És miben hasonlatosak hozzájuk a körülmetéltek? Ezért megy a te szolgád Izrael Istenének nevében, és megöli a tisztátalanokat, akik káromolják az isten szent embereit.”
 (19-20. old.)

És körútjai során is többnyire zsinagógákban vitatkozott a zsidó hitről, s nem  a mózesi elvekkel szöges ellentétben álló jézusi eszméket hirdette.

Csel 9:22 „Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.”
Csel 13: 5. „És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban”
Csel13: 14-16. "Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.  Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg."
Csel17:1-2 „Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok. Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,”
Csel17:10. „Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.”
Csel17:13. „Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták.”
Csel 17,17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel,
Csel 18,4 Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.
Csel18:5 „Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.”
Csel 18:19 Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
Csel 19:8 Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról.
 

Mi volt a Jeruzsálemi Egyház célja? Milyen céllal és kik hozták létre?

Nagy valószínűséggel zsidó betérők toborzása volt a fő kitűzött feladat:

Csel 15:1. "Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek."

Jakab így foglalja össze dióhéjban:

Csel 15:13, 19-21. "Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák."
 Szó sincs Jézusról, az Ő evangéliumáról...

 

A Jakab vezette egyház és a Szanhedrin szoros kapcsolatáról tanúsítanak az alábbi versek:

Csel 15,22. "Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással,"

Csel 21:18 "Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.
És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett."
Csel 16:4. "És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének."

Csel 21:18. "Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának."

 

Azt is tudjuk, hogy Damaszkuszban egy Ananiás nevű zsidó főember adott parancsokat Pálnak:

Csel 22:12. "Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,"

A továbbiakban azt az utasítást adta neki (Pálnak) hogy épüljön be Jézus követői közé:

14. "Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából."
15. "Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál."
16. "Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét."

 

Ez az Ananiás - a körülmények ismeretében - nem lehetett más, mint az akkori főpap, aki Pált - a látszat kedvéért, hogy Pál megtérése hitelesebb legyen - megvádolta:

Csel 23:2. Ananiás főpap pedig megparancsolá azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy üssék őt szájon.

 

A fentiekből egyértelműen kiderül, a Jeruzsálemi Egyház - és vezetői - nem lehettek Jézus követői már azért sem, mert a történet egy másik egyházra is utal, arra, ahol a keresztség felvétele a "belépő", s amelyet mélységesen megvetettek Pál és társai.