"Pál nem azokat üldözte akiket megtéritett, hanem jóval előtte mielőtt megtért volna"

Tudod, egy baj van: a kereszténységet gyakorlatilag Tarsusi Saul alapította.

Nem volt kit üldöznie mielőtt megalapította volna a szektás mozgalmat!

Másrészt ahogy tanult kollégám az előbb elmondta: a Római fennhatóság alatt nagyjából vallásszabadság volt, és ami a lényeg, hogy a "Pax Romana" szent és sérthetetlen volt. Azaz egyetlen provincia egyetlen közössége sem gyilkolászhatott a saját szakállára, az a császár és a légiók előjoga volt.

Még a római bekebelezés előtt Heródes és fiai uralkodása alatt Júdea vallási-politikai forrongásban volt, és a különféle frakciók ölték egymást. Ez egy kicsit csillapodott Júdea római provinciává válásával i.sz. 6-ban, de újból fellángolt Vespasianus és Titus hadjárata idején. Tehát hogy értsed is: a különböző zsidó frakciók hirigben voltak egymással, hol a külső támadás miatt időlegesen szövetségre léptek, hol meg belső hatalmi viszálykodásba keveredtek, hogy ki vezesse a népet. Ebben a politikai közegben viszont egy pár száz fős bolond szekta, aki valamilyen noname Joshua ben Josephet tekintett Messiásnak, akiről senki nem is hallott, na az a kis szekta nem érte el egyik zsidó hatalmi centrum ingerküszöbét. Nem volt kit üldözni!

Az első századi "némethsándor" hitető gyülekezet-gründoló Tarsusi Saul munkálkodása előtt nem léteztek keresztények, se név szerint, se létszámban. Amikorra Neronak 64-ben bűnbakra volt szüksége, na addigra szaporodtak el, éppenhogy Saul munkálkodása eredményeképpen. És nagyjából innentől számítható, hogy a keresztények bolond világvégeszektája "tényezővé" vált, és felkerült a térképre, lehetett rájuk mutogatni meg üldözni őket.

Tarsusi Saul sok mindent bekamuzott a leveleiben (pl. a damaszkuszi úton megesett jelenésről egymásnak ellentmondó három beszámoló van), az egyik ilyen kamu hogy hűdemilyennagyon üldözték a feltámadt Christos követőit az igaz hitük miatt. Nem tették. Még akkor nem léteztek.