Tegnapelőtt is volt egy vicces sztori.

Én ülök ugye a dokit kiszolgálós ablaknál (nagy betűkkel kiírva a Pleximre: Zum Arzt). Éppen egy gyerek státuszvizsgálatához néztem a kiskönyvet és a Formularbestellung ablaknál ülő kolléganőm magyarázta, mert abban még bizonytalan vagyok, hogy kell ellenőrizni az oltásokat meg mit kell beírni stb. Nem volt az egész amúgy két perc, mert épp csak kinyitotta a könyvet meg az oltási könyvet és mondta, hogy az ötös státuszon nincs oltás, majd a következőn, mert akkor tölti be a 10 hónapot a gyerek. Közben bejött egy öregasszony és azonnal odaállt és mondani kezdte, mit akar.

Közben a kettes vizsgálóból kijött a beteg és attestet akart. Visszagurultam a gépem elé, kikészítettem a kiskönyvet a pultra a dokinak, szólítottam a következő beteget és odafordultam Saschához (szívemcsücske, kedvenc beteg, egy tök jófej fiatal srác pajzsmirigypanaszokkal), hogy megírjam a igazolását, mert ment vissza dolgozni, csak vérvétel-megbeszélésre ugrott ki hozzánk. Kolléganőm közben visszafordult és írta a taxischeint a rákos betegnek, akinek a férje a váróteremben ült, mondta a néninek, hogy egy pillanat, csak befejezi, amit elkezdett, erre az öreglány odaugrott az én ablakom elé, hogy akkor én írjak neki Candesartant. Mondom neki, hogy ne haragudjon, a másik beteg előbb volt itt, előbb megírom neki az attestet, várjon egy pillanatot. Erre visszaugrott a kolléganőmhöz, aki éppen befejezte a nyomtatást és indult a váróba, hogy odaadja a férjnek, aki várt rá. Mire az öreglány agya teljesen lerúgta a láncot, hogy  és sipítozni kezdett, hogy ő azt hitte, hogy ez gyorsabb, és nem küldte el a taxit, most ketyeg az óra, és ez neki pénzbe kerül, A TAXIZÁS NEM OLCSÓ, ezt már kiabálta. Erre a kolléganőm letette a taxischeint, és visszament, megírta neki, mert arany szíve van. De aztán egész nap ezen röhögtünk. :D