Igen, arra is van példa amikor az átvevő nyelv már a hangalak későbbi kialakult jelentését veszi át és teszi azt magáévá.   Tehát X szó már mint méltóságnév értelművé vált, és  így ekként használja fel az átvevő. 

Jó példa erre a CÁR  méltóságnév a szlávoknál.   Ami viszont már a jóval korábbi CSÁSZÁR/CÉZÁR  dolog összehúzott formája.  Mert ugye ez eleinte "cazarevics"  is volt,  azaz nyilvánvalónak tűnik a kapcsolat.

A  szlávok már a méltóságnév értelmezésű szóból  kezdték eleve.  A SZÁR szóhoz természetesen nekik sincs közük.

Viszont a latinoknál Julius esetében előbb volt polgári neve, mintsem méltóságnév.  Ő maga alapította meg ezt a bizonyos méltóságnevet, és értelemszerűen a saját egyik nevéből a hangalak.  Mint a Béres Csepp feltalálója mintájára mondjuk.   CAESA  mögött a KASZA amit felismerhetünk,  ugye ez a korábban részletesen taglalt okokból alakulhatott így ki esetében, illetve több nagyon hasonló szavuk is vágás/metszés értelmű.

A magyar GYULA  amolyan hadvezér volt, neve talán a harci kedv GYULLA-sztása  okán,  vagy GYÚLÓ  heves érzéseket tápláló,  végül is egy hadvezérnek ez a tüzessége  erénye lehet.

A Jézus kapcsán jut még eszembe, hogy lehet jó a Győző.  Viszont őt mint próféta szokás említeni, és  jövendölt is meg jósolt is. Jövendölései vannak.  Mi van ha ez JÓS eredetileg...  A "Joshua"  hangalak már eléggé közel van ehhez...