"Előttem a négy hangfal, kettő arany, kettő, alaménium (no jó, tudom, hogy nem) kábellel. Hallgattam az egyiket, hallgattam a másikat. Újra, s újra. 10 perc után kijöttem a szobából, barátom kérdőn nézett rám: Na? Kérdezte izgalommal. Én meg csak annyit tudtam mondani, nem megbántani akarván őt, ...hááát, nem is tudom..."

Hátja.
Ezeknek a csúcs-cuccoknak az ára exponenciálisan nő a minőségükkel.
Ami azt jelenti, hogy - ütök hasamra - amíg az ötezer forintos fejhallgató és az ötvenezres közti különbséget mindenki le tudja zongorázni, addig az egymillás "high-end" és a negyven millás közt már olyan kicsi a különbség, hogy egy hétköznapi fül észre sem veszi.

És akkor még azokkal a hibákkal nem is számoltunk, amelyek ugyan elvileg rontják a hanghűséget, de valahogy mégis szebb lesz tőlük az összkép.

 
Anno természetesen mi is összemértük a cuccainkat. Papíron is, meg füllel is. Oszt' kiderült, hogy az én Marantz rádióerősítőmnek papíron minden adata rosszabb volt, mint a haver Technics-e. Épp csak "fülre" szebben szólt, mint a kétszer annyiba kerülő "csak erősítő".
(Egyszerűen szólva: a Technics kristálytiszta volt, a Marantz viszont "meleg".)