"Nem nagyon tudni hogy lett volna nekünk "kajszár"  szavunk."

De cézár sincs, meg császár sem...

Viszont a hangok/gyökök jelentéséből jó közelítéssel levezethető a szó jelentése. Azt nem állítom, hogy tévedhetetlen, de biztosabbra vehető, mint a kotából házat csinálni....:D

 

"KASZÁR  szavunk viszont volt és mi is meg a törökök is nép/törzs megnevezésére használtuk."

Ahol a bontás KA-SZÁR lehet. Minden bizonnyal vezető törzsről van szó (ezért is maradt fönn a neve)

 

"De ez a "KASZA"  lehet az eredeti, amit a latin CAESA  írt át."

A latin nem írta át, mert náluk - ahogy már írtam is, de elkerülte a figyelmed - KAESA volt az hangalakja, sőt, a hangos szótár szerint is kaizar-nak ejtik, és a Z hang inkább SZ-nek hangzik.

 

"Aztán akár C vagy akár K  hanggal kezdődik ez a szó, nagyságrendekkel több a J nélküli  hangalak.  Tehát inkább néhány helyen került bele egy J, mintsem majd az egész világ kiszedje azt belőle.  Ergo J nem volt eredetileg."

Ez attól függ, mely területen hogyan, milyen hangokból alkottak gyököket. Tehát nem kiejtették, hanem bele sem tették.

 

"A hangutánzás hangjainak száma leginkább a megnevezni kívánt jelenségtől függ,  de azt már megfigyeltem, hogy igen gyakran  eleve 3 hanggal történik ez meg..."

Manapság! De amikor még nem tudtunk hangokat sorban kimondani, - és megérteni sem, mert ahhoz kell egy beszédközpont(!!!) - akkor hogyan lehetett volna három hanggal valamit utánozni? A tagolt (hangokból álló) beszéd kialakulásának ezt a legalapvetőbb feltételét mindig előszeretettel szőnyeg alá söpröd. Miért?