Ha a történelmi tanulmányainkra hagyatkozunk, abból az látható, hogy egyáltalán nem újkeletű dolog a morális válság. A zemberek ötezer meg kétezer éve is moralizáltak, az erősebbek ólmot öntöttek a másik fülébe vagy négyfelé szaggatták azt, szerencsésebb volt aki csak rabszolgaként dolgozhatott.

Én ebből azt akövetkeztetést vontam le, hogy az ilyen válságok a társadalmak normális üzemmódjai, tehát teljesen fölösleges arra várni hogy megváltozik vagy elmúlik, különösen fölösleges részt venni benne hogy elősegitsem ennek vagy annak a G-nek a hatalmát, tekintettel arra hogy fordulhat a helyzet és eddig még mindig fordult. 

Helyezkedni érdemes, akinek gusztusa van az kinyalhatja a hatalom seggét, akinek nincs annak kussolni és az aktuálisan nyugisabb helyeket keresni, mint például világháborúban Argentinát, mai magyar morális válságban Ausztriát, Uruguayt vagy hasonlót - mindenki a tehetsége és izlése szerint.  Az éppen hatalmon lévő társaság nem akarja azt elpusztitani aki kussol és/vagy dolgozik, éppen elég erőfeszitést igényel az aktiv ellenzőinek legyűrése.

Motto:   "Nem az oroszlántól kell gyorsabban futnom, hanem csak tőled."