"A CÉZÁR  illetve a CSÁSZÁR  szónak  semmi de semmi köze nincsen  bármiféle SZÁR  dologhoz,"

Csak észre kell venni.

 

"A "CAESAR"  dologban a szó végi  "AR"  egy képző már, a "SAR"  itt nem önálló entitás, pusztán egymást követő hangok sora."

Az egymást követő hangok sorának jelentése van. Azért készültek. Fölöslegesen egyik nyelv sem rakosgat egymás után jelentés nélküli dolgokat. Miért is tenné?

 

"CAESA:  levágott  szénné égetett fák"

Meglehetősen naiv és logikátlan azt gondolni, hogy a szó alkotója csak úgy, hasraütéssel rakta a szó elemeit (gyökeit, hangjait) egymás után.

A SA(R) végződés jelentésében is megegyezik, mivel sumer jelentésében fát, növényt is jelent, (nálunk is!!!)  és összeköthető a vezető, király jelentéssel, hiszen a növény SZÁRa a növény "királya", vezetője. Nem véletlen, hogy néhány szláv nyelvben az uralkodó címe: CÁR, azaz SZÁR. CÉ nélkül.

Az előtagról (CEA, vagy KEA, azaz KA) később...

 

"Amúgy mi is ismerjük a "kasza" és a "kaszás"  családneveket,  így talán mások is tehették ezt."

Ez már jobban hangzik, mert a CEASA eredetileg 'K' hanggal KEASA, s ez már kísértetiesen hasonlít a KASZA szavunkra.

Csak itt megint szembetaláljuk magunkat azzal a kérdéssel, hogy miért pont ez a hangsor jelenti ezt a mezőgazdasági szerszámot?

Mert ugye, a kaszával a száras/szálas terményeket szokás vágni, így a SZÁ(R) (ceasar) joggal található a szó végén.

A K(A) gyök pedig valamilyen keményebb, erőteljesebb dologra, cselekvésre utal. Lásd KAp, KAvics, KOtor, KUtat, ...

 

Minden esetre a CÉZÁR a legtöbb nyelvben KAJSAR, vagy ehhez nagyon hasonló hangzású.

 

A KAJ gyök a KA keményebb jelentését lágyító J hanggal van kiegészítve.

Nálunk is ismert a KAJ gyök, hajlott, görbült jelentéssel: kajsza, kajla, kajlik (hajlik) kaján, kajcsos, kajmó,  de hangos zajt, erős, kellemetlen - a megszokottól eltérő "elhajló" - hangot is jelent: Kajabál, kajdol (gajdol) ill. kitartó keresést, kutatást: kajtat.

Azon el lehet gondolkodni, milyen kapcsolat van a kínai KAJ gyök 'békés', 'örömteli', 'harmonikus' jelentésével. Minden esetre a hajlékonyság a békesség feltétele, velejárója, és el is tér (hajlik) a megszokottabb harciastól.

 

Arra nem tudok választ adni, hogyan lett a latin K hangból a rómaiaknál C hang, ez legyen a nyelvészek dolga...