Amúgy, minél távolabbi egy ősünk, annál kevesebb DNS-t örököltünk tőle. Már nagyszüleink között is találhatunk olyat, akinek egy-egy kromoszómájából már nem hordozunk semmit, az időben hét generációt visszamenve pedig már olyan ősökre lelhetünk, akiktől semmiféle DNS-beli információt nem örököltünk. És ahogy hátrálunk a múltba, mindez egyre gyakoribb, olyannyira, hogy bő ezer évvel ezelőttről ugyan sok millió őst tudnánk beazonosítani egy részletes családfán, ám DNS-t is örökítő genetikai ősből nagyjából mindössze 2600-at.
Ez nem azt jelenti, hogy a felmenők, akiknek genetikai anyagát nem hordozom, nem is az őseim. Nélkülük értelemszerűen nem lennék én sem.
Bő évtizede használatosak azok a genetikai kitek (tesztkészletek), amelyek az mtDNS haplotípusát meghatározva jó pénzért megmondják, hova valósi matrilineáris vonalunk őse. (Számos, teljesen homályban maradt felmenőnkkel szemben erről a személyről legalább tudjuk, hogy valóban genetikai ősünk, így persze hajlamosak vagyunk azonosulni is vele, pedig az ezen DNS-darab által kódolt – a mitokondrium működéséhez fontos – 37 gén aligha határoz meg bármiféle komplexebb identitást.)
A pontos időpontja a mitokondriális “Éva” és az Y kromoszómális “Ádám” létezésének nem teljesen lefutott ügy. A bizonytalanságot az adja, hogy különböző becslések alapján kicsit eltérő, hogy mennyire gyorsan keletkeznek és rögzülnek mutációk az mtDNS-ben, vagy az Y kromoszómán, így különböző modellek alapján visszavetítve, eltérő időpontokat kaphatunk. Korábbi eredmények szerint a két ős nagyon eltérő időben élhetett (“Ádám” 100 ezer évvel, “Éva” kétszázezer évvel ezelőtt)
A legkorábbi Homo sapiens-kövületek Afrika északi és keleti részéből származnak, de keveset fedeztek fel, így fajunk korai elterjedési területét nem ismerjük teljes bizonyossággal. A legrégebbi ismert maradványok a marokkói Jebel Irhoudból származnak, és talán 315 ezer évesek. Korban a következő legrégebbi lelet az etiópiai Omo-Kibishből származik. Sokáig 197 ezer évesnek hitték, de az idén januárban megjelent tanulmány 233 ezer évesnek határozta meg a korát.
Sok antropológus úgy gondolja, hogy Afrikában több populáció élt, amelyek néha elkülönültek, néha pedig keresztezték egymás útját. Ha ez igaz, akkor az emberiségnek nincs központi kiindulási pontja.
Ma már újabb módszerrel is próbálkoznak:
https://index.hu/tudomany/til/2023/02/05/megtalaltak-de-meg-mindig-titokzatos-az-emberiseg-osanyja-mitokondrialis-eva/
A kutatók ugyanis a sejtek mitokondriumának DNS-mutációi alapján számolták ki, mikor élhetett közös ősanyánk, ezt az időszakot pedig 200 ezer évvel ezelőttre datálták, és azt mondták, vagy a dél-afrikai Kalahári-medencében, azon belül is a mai Botswana területén fekvő Makgadikgadi-medencében, vagy pedig kelet-Afrikában, de mindenképpen Afrikában élt.
