Lehet, hogy hülyeség, de másképp nem lehet.

 

A nyelv mindig az, amit az emberek használnak ténylegesen. S ezt adják át a szülők a gyerekeknek.

 

Ha neked azt mondják, beszélj magyarul a XV. századi szabályok alapján, pl. használj a mostani 2 igeidő helyett 8-at, meg fogod tenni? Nem. Eleev azt se érted, mikor melyik igeidőt kell használni. Vagy azt mondják, ejtd az "ly"-t "ly"-nak és ne "j"-nek, ezt fogod tenni. Nem, nem fogod.

 

Még egyes XIX. sz. alakokat se ért meg ma egy átlag magyar. Én mindig azt szoktam kérni: tedd feltételes módba az "alszom" szót - 99 % képtelen rá, mert az eredeti alak teljesen elfelejtődött.

 

Olyat persze lehet csinálni, hogy rögzítik a nyelvet változatlan alakban. De akkor kétnyelvűség lesz: a rögzített hivatalos nyelv, melyet ténylegesen senki se beszél, csak megtanul, s a tényleges, folyton változó nyelv.

 

Van erre példa, de minek?

 

Ma is ez a rendszer van az arab országokban. Van mindenhol a beszélt nyelv, mely mindenhol más, lásd egyiptomi arab, palesztín arab, marokkói arab, jemeni arab, stb. Mindenki ezen beszél. S van az irodalmi arab (neve: "fuszha"), ez a Korán nyelvén alapszik, ez egy szabvány. Ezt használják a "hivatalos" életben. Meg ha két arab nem érti egymást - pl. a jemeni arab annyra távol van a marokkoitól, mint mondjuk a német és az angol, nehézkes a megértés -, akkor egmással fuszhául beszélnek.

 

Alapvetően az iskolázott arab ember onnan ismerhető fel, hogy képes kommunikálni fuszhául. A műveletlen ember inkább csak érti, de nem beszéli rendesen.

 

Pl. amikor volt a foci vb, a katari sejk fuszhául nyitotta meg, mert ez ünnepélyes alkalom, s "művelten" kell beszélni, de nyilván nem így beszélget ő se senkivel normál esetben. 

 

Az araboknál erre azonban van ok: így tartható fenn az arab egység képzete.

 

A dolog Európában is megvolt, lásd latin mint hivatalos nyelv és a tényleges nyelv. 

 

A görögök is csinálták ezt a XX. sz. 70-es éveig. Volt a "tiszta" nyelv, a Biblia nyelve, tulajdonképpen ókor végi görög és volt a "népi" nyelv. Olyan eltérések, hogy meg se értette az egyszerű iskolázatlan ember a "tiszta" verziót.

 

Aztán a 70-es évekre megyezés született.

 

Amikor Görögország a XIX. sz. elején felszabadult a 400 éves török uralom alól, az elit célként tűzte ki a „megromlott” görög nyelv megtisztítását, ez elsősorban a török jövevényszavak kidobását jelentette, de sok régóta kihalt nyelvtani és hagtani kategória visszahozatalát is.

 

A legradikálisabbak egyenesen az ógörög nyelv visszaállítását szerették volna, majd ezt elvetve lett kialakítva, egy ógörög-újgörög keveréknyelv, az úgynevezett „tiszta nyelv”, mellyel szemben létezett a valóságban beszélt „népi nyelv” mint alacsony nyelv. A teljes oktatás, az állami élet a senki által nem beszélt „tiszta nyelven” zajlott.

 

Az írás különösen nehéz lett: nem csak hogy ógörög alakban kellett írni a szavakat, de a – régóta kihalt – 3 ógörög hangsúlyt és 2 féle hehezetet is jelölni kellett.

 

A kérdés csak 1976-ban lett eldöntve: az egyetlen hivatalos nyelv azóta a „népi nyelv”, de maradt az ógörög írásmód, viszont nem kellett továbbiakban írni a hehezeteket és a hangsúlyt, ill. attól fogva csak 1 féle hangsúlyjelölés maradt, az ami ténylegesen is létezett a népi nyelv kiejtésében.

 

Ma a „tiszta nyelvet” csak a görög ortodox templomokban használják, ott is csak egyes ünnepélyes alkalmakra, azaz maga a szentbeszéd már népi nyelven hangzik el.

 

A mostani görög helyesírás ezért baromi nehéz. Vannak hangok, melyek 7-8 féle módon lehet írni, de csak 1 a helyes. Mert az ógörög alakokat kell írni.