"Mély hangrend ugyanis: nagy, távoli, régi, erőteljes, a magas hangrend pedig: közeli, kicsi, finom stb. jelentésű."

"(Szófejtők, vigyázat! Nem a jellemzésből születik a szó, hanem – a hangok kifejező erejét szinte végletekig kihasználva – a szó kiejtését igazítjuk a megnevezendő valamely jellemzőjéhez.)" - Írja V.Cs.

Lám, lám, ő is észrevette a hangok jelentését... Bár ennél többet nem foglalkozott velük. Ezért juthatott arra a téves következtetésre, amit idéztél:

"Tehát a fent felsorolt rengeteg szó egy és ugyanazon gyökből épül fel,..."

Hát nem! Ha a hangok jelentésének komolyabb szerepet tulajdonított volna a gyökalkotásban a fentieken kívül, vagy legalább figyelembe vette volna azokat, akkor azonnal rájöhetett volna, hogy nem azonosak az eltérő hangsorból álló gyökök még akkor sem, ha a jelentésükben hasonlóságot lehet kimutatni.

Már említettem, hogy az ő elképzelése szerint 2-3 tucat gyökből keletkezett az összes többi...

Ez az elgondolás eleve hibás, mert azt feltételezi, hogy a beszéd kialakulásának hajnalán az őseink mindössze ennyi dolgot voltak képesek megnevezni, ráadásul mindjárt három hangból álló gyökökkel. Ez semmilyen körülmények közt nem igazolható, és teljes képtelenség egy olyan "emberkezdeménytől" aki nem képes hangsorok kiejtésére, értelmezésére, és a hallott hangsor megértésére sem. Ti. még nem alakult ki a beszédközpontja, mely felelős azért, hogy a hangokat a kiejtéskor értelemszerűen sorba rendezze , és a kiejtést vezérelje (Broca-terület), valamint a hallott hangsort is értelmezze, felfogja annak jelentését (Wernicke-terület). Viszont kézenfekvő, hogy az őseink már a beszédközpont kialakulása előtt kommunikáltak egymással, már eszközöket használtak, ismerték a tüzet, és szervezetten, csoportokban éltek, amihez a kommunikáció elengedhetetlen követelmény. Ez pedig jobb híján önálló hangok segítségével, testbeszéddel kiegészítve volt lehetséges. Így akár több-száz fogalmat is meg tudtak különböztetni ezzel a módszerrel. (A hangkészlet sem 30-40 hangból állt, hanem száznál jóval több lehetett, ma is cca. száz hangot tart nyilván az IPA (Nemzetközi Fonetikai Abc.))  Ezeket a hangokat, mint önálló fogalmakat - ahogyan ma is tesszük az összetett szavakkal - rakosgatták gyökökké, egyre bővítve és pontosítva fogalomkészletüket. Ez a folyamat vezetett a beszédközpont kialakulásához, egyben a hangsorok értelemszerű kimondásához (azaz értették, a kimondandó hangsor jelentését, nem úgy, mint a papagáj) és a hallott hangsor jelentésének megértéséhez.

Ajánlom az alábbi rövid ismertetést az agy fejlődéséről: http://www.matud.iif.hu/06dec/06.html ás a beszédközpontokról: https://index.hu/tudomany/gesch/